Hát csoporttársaim már tudják rólam szerintem. :D

Ha nem is nyíltan, de burkoltan biztosan.

De elfogadnak. Nem határolódtak el. :D

De persze, az is lehet, h nem mindenki tudja.

Természetesen előttem nem beszélnek rólam, de mivel emberközpontú és kommunikátor is wok ( XD ), ezért úgy érzem, h megoszlik a csoporton belüli meggyőződés.

Valaki biztosra veszi van, aki sejti, s van, aki bizonytalan…

Meg van, akit nem érdekel! :D

Pl csoporttársam: Heni beszólt vigyorogva - mikor néztünk képet egy srácról, aki gatyában volt – s rámutatott a pasi farkára, h kellene mi?!

Nem lepődtem meg, mert sejtettem, h ő azok közé tartozik, akik tudják rólam…

Én meg mosolyogva, s megjátszva magam, kissé nyálasan és kifinomult kéz és csuklómozdulatokkal gesztikulálván mutogattam, h:

„Fúúúúj! Dehogy! Nézd már milyen kis pocakja van! Szőrös is bbbbrrrrrr… FÚJ!!!” :D ;)

Erre jót nevetett.

Nem kell megijedni! Nem voltam se túl buzis, se heterós. Szerintem pont jó volt.

Mert, ha tényleg tudja, akkor ezzel csak megerősítettem benne, h tényleg az wok, ha meg csak sejtette, akkor elültettem benne a poloskát, h lehet tényleg az wok… :D

Viszont azt is hihette, h csak hülyülök….

Mind1…. :D

Aztán egyik órára pár csaj csinált kreatív mikuláscsomagot…

S mindegyikük Milka csokit tett a csomagba…

Én meg poénkodva megjegyeztem, h diszkriminálják szegény boci csokit, amiért csak Milkát vesznek!

Erre egyik csop. társam azt reagálta, h;

-          „Jaj Gergő! Mi toleránsak vagyunk!”

-          Remélem is! –mondtam mosolyogva!

-          Szeretünk mi téged így is! –jött a válasz egy kacsintással megfűszerezve…

Erre zavaromban felnevettem, s lezárult a téma…

Meg szeptember és október hónapban sokat mondogatták a csoporttársaim, h h meváltoztam…

Én meg mindig kérdeztem, h ezt h értitek?

Meg pozitív, v negatív irányba áltoztam?

-          „Jaj, hát nem úgy!”

-          Hát akkor hogy?

-          Hát….. más lettél….. :S

Sz ennyit a csoportos burkolt comin out-omról.

Am ez is rész volt napjaim apróbb örömének.

+ Az is, h kedden is és szerdán is kaptam egy kis apró ajándékot egy ismeretlen ismerőstől. J

Minden nap vásárolok egy magyar kisboltban.

Szeretek itt vásárolni, mert kedvesek az eladók, s leginkább magyar termékeket árulnak.

Szo kedden is és szerdán is kaptam az eladó nénitől egy becsomagolt lekváros buktát! :D XD

Kis aranyos…

Mindig amikor pakolok be a bevásárló táskába akkor gyors mozdulatokkal lehajol, a péksütikhez, elkezd zörögni villám gyorsan a papírzacskóval, amibe beleteszi, s zsutty! Bele a táskába!

Én meg pirulok, s az orrom alatt makogom, h köszönöm.

Legalább a szemébe néznék és érthetően mondanám, h köszönöm szépen kedvességét, de mindig elrepül a bátorságom, mikor erre kerülne a sor.

Most volt ilyen először, h 1 héten kettőször is kaptam ajándékot.

Am előző félévben is kaptam már.

Akkor másik eladós, idősebb néni volt, és ő adott vagy 3-szor.

Most egy másik néni van, ő is adott anno, meg múlt héten is kaptam egyszer…

Mosolyogva elintézem magamban, h vip-es vendég vagyok…  ;)

Meg biztos szimpi is, ha kapok ilyeneket…  XD

Emlékszem, mikor legelőször kaptam, akkor nem pakoltam be a táskámba a becsomagolt buktát, s a néni tette be sebese a táskába, h; „Ez is a magáé!”

Azóta már mosolyogva pakolom be a táskámba…

Mindig zavarban vagyok olyankor.  :S

Pedig egyre „erősebb vagyok”, s már nem vagyok olyan gyenge jellem, mint pl.: fél éve voltam.

Múlt félévben a lakótársam is velem jött és, mikor kimentünk, megkérdezte, h;

-           „Hallottad mit beszéltek?”

-          Kik? –kérdeztem

-          Hát az eladók!

-          Nem. Mert mit?

-          Hát, h milyen udvariasak vagyunk, s milyen szépen tudnak ezek köszönni!

-          Miiii? Mikor?

-          Hát te nem csak hülye, de süket is vagy!

-          De mikor mondták ezt?

-          Hát most! Ahogy jöttünk ki az ajtón hallottam!

Szo lehet, h ezért kapok…

Am, mikor a nyáron Pesten melóztam nap, mint nap a Belgrád rakparton, akkor volt a közelben egy sarki közért. Talán Béla boltja v mi…. XD

BÉÉÉÉÉÉÉÉÉLAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!! XD

Mindig kávét és péksütit vettem.

kellett napközben is a kávé, mert a telefonos meló eléggé monoton, s mivel nem akartam megfejelni a monitort meló közben a fáradságtól ,ezért kénytelen voltam kávézni.

Néha vanilliás szivarkát is vettem, s furcsán nézett rám az eladó, h mi bajom van?

Mert először csokisat kerestem, de nincs olyan sajnos állítólag… :/

Szo azt akartam mondani, h kedves volt ott is az eladó.

Mindig nézett, mosolygott, s akkor is zavarban voltam, s mikor kijöttem a boltból egyből alaposan végigmértem magam, h mi van rajtam olyan, amit megmosolyog.

De aztán megszoktam….

Itt nem kaptam ajándékot, de kedves volt a kiszolgálás. 

Szo vannak azért kedves és jó emberek is…

(Rajtam kívül is!) XD ;) :P

Ezt nem álltam meg, h ne írjam le! :D ;)

Pesti „ismerőseim” ( ;) ) közül is sokan mondják, h milyen kis ártatlan aranyos, és édi vagyok…

Hát ezt mondhatni anyumnak köszönhetem.

Ő neveltek fel így.

Pontosabban, ő is közreműködött ebben.

Formált.

Meg én is formáltam magam…

Na!

Ennyit mára!

Csók!

Rion ;)

(K)