Németország külügyminisztere, Párizs, Berlin és Hamburg polgármesterei, Nagy-Britannia kulturális minisztere, Izland miniszterelnöke, Ausztria EP-képviselője, mind nyíltan meleg. Nyugat-Európában egyre több magas rangú politikus vállalja, hogy a saját neméhez vonzódik, sőt többen politikai előnyt is szereztek kiállásukból. Magyarországon ezzel ellentétes a helyzet, eddig összesen két politikus coming outolt, a többiek – feltehetően az elutasító társadalmi közeg miatt – hallgatnak.
Tizenegy vállaltan meleg politikus ül a brit Parlamentben, Franciaországban Nicholas Sarközy nemrég Frédéric Mitterrandot, homoszexuális tévés műsorvezetőt nevezte ki a kulturális, média- és sportminiszteri posztra. Németországban Klaus Wowereit a „meleg vagyok, és ez így jó” szlogent hangoztatta a berlini polgármesteri székért folytatott küzdelem során, amit sikerrel meg is szerzett.
Nálunk kevés a hasonló példa, a magyar politikai élet közszereplői közül eddig ketten vállalták a nyilvánosság előtt, hogy saját nemükhöz vonzódnak. 2005-ben Ungár Klára volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő, 2007-ben Szetey Gábor, akkor a Miniszterelnöki Hivatal személyügyi államtitkára beszélt nyíltan arról, hogy homoszexuális.
Szetey Gábor a 2007-es melegfesztivál nyitóünnepségén a fenti videóban is látható szöveget mondta: „Szetey Gábor vagyok, a Magyar Köztársaság kormányának személyügyi államtitkára. Hiszek Istenben, a szeretetben, a szabadságban és az egyenlőségben. Magyar vagyok, és európai. Közgazdász, személyügyi vezető. Társ, barát, néha ellenfél. És meleg. Mint ti. Mint még sok százezren ebben az országban, akik – remélem – meghallják ezeket a mondatokat. Huh. Kimondtam. Még ki fogom mondani. Mindannyiszor, ahányszor ki kell mondani, hogy mások is kimondhassák.”
Ungár Klára 2001-ben egy Élet és Irodalomban publikált írásában állt ki a melegek és más kisebbségek mellett, aztán 2005-ben a Strucc című televíziós műsorban is nyíltan beszélt leszbikusságáról. „Természetes volt, hogy vállalom az identitásomat. Akkor szégyellném magam, ha nem így tettem volna” – mondta most az Indexnek.
Magyarok a melegekről
Takács Judit, az Magyar Tudományos Akadémia szociológusa a hazai meleg és leszbikus közösségeket kutatja, és azt is, hogy mit gondol róluk a többség. Szerinte a nyíltan meleg, leszbikus politikusok nagy tehertől szabadítják meg magukat, ha korábban titkolóztak, és előlépésükkel másokat is fölszabadíthatnak. "Azonban azt is figyelembe kell venni – a kutatási eredmények szerint elég homofób – magyar társadalmi környezetben, hogy egy többek által negatívnak tartott tartalom beismerése milyen kockázatokkal járhat, hiszen ezáltal olyan bántási felület nyílhat meg, amit nem mindenki tud vagy akar kezelni, egyénileg és valamely politikai formáció képviseletében sem."
Nemzetközi összehasonlításban a magyarok a melegeket leginkább elutasító nemzetek közé tartoznak. A 24 európai országot vizsgáló ESS-kutatás 2006-os adatai szerint az elfogadásban sereghajtók vagyunk, nálunk csak a szlovákok, az észtek, a lengyelek és az ukránok utálják jobban a homoszexuálisokat.
Bár az országok közötti véleménykülönbségeket sokszor a vallásosak arányával szokták magyarázni, Magyarországon nem a vallásosságtól függ leginkább – például a melegházasság – elfogadása, hanem az iskolai végzettségtől és az életkortól, derül ki a Medián kutatásaiból. A magyar fiatalok az idősebbeknél sokkal elfogadóbbak, például a harminc évnél fiatalabbaknak a negyvenegy százaléka megadná a melegházasság jogát. A Medián kutatásaiból az is kiderült, hogy nincs érdemi különbség a különböző pártállású szavazók véleménye között: bár a jobboldaliság önmagában az egyenjogúsítás elfogadása ellen hathat, ezt a hatást elmossa a Fidesz-szavazók fiatalsága.
Kampányfegyver
Klaus Wowereit berlini polgármester a Time magazinnak azt nyilatkozta, hogy a 2001-es főpolgármesteri választások előtti comingoutjának kifejezetten pozitív politikai hatása volt. „A comingoutom hozzájárulhatott ahhoz, hogy népszerű lettem. Sokan értékelik az őszinteséget.” 1997-ben a dél-nyugat-angliai Exeter választókörzet konzervatív párti jelöltje a nyíltan homoszexuális ellenfelét szexuális orientációja miatt támadta, a melegeket beteg, terméketlen nyomorultaknak nevezte. A választást toronymagasan a meleg Ben Bradshaw nyerte, ma ő Nagy-Britannia kulturális minisztere. „Ellenfelem a szexualitásomat próbálta politikai fegyverként használni, de végül a saját arcába lőtt vele” – mondta Bradshaw a Time-nak.
Nem sokan próbálták ki eddig, de úgy tűnik, itthoni a coming out nem jár közvetlen politikai haszonnal. Szetey Gábor 2007-es nyilatkozata után a Medián kimutatta, hogy az akkori államtitkár nyilatkozatáról a lakosság nyolcvanegy százaléka hallott, és csaknem háromszor annyian voltak, akiknek emiatt romlott (huszonkilenc százalék), mint akiknek javult Szeteyről a véleménye (kilenc százalék). Ez nem is lehet meglepő, a kutatások szerint a szavazóknak csupán egyharmada szavazna szívesen homoszexuális politikusra, sokkal szívesebben szavaznának például olyan emberre, akiről tudják, hogy megcsalta házastársát.
„A politikai karrieremet akkoriban nem befolyásolta a coming out. Hogy ma mi a helyzet, az a választásokon fog kiderülni, amikor a decemberben bejegyzett Szabad Emberek Magyarországért (SZEMA) párt, amelynek egyik alapítója és elnökségi tagja vagyok, elindul, és a választók döntenek” – mondta Ungár Klára. Szerinte a melegekkel kapcsolatos elfogadást csakis arccal és névvel, kiállással lehet növelni.
Gyere ki!
Takács Judit szociológus szerint a mások képviseletére szegődött politikusnak egyfajta többletet adhat, ha vállalja homoszexuálitását. „Akár azért, mert saját tapasztalata lehet a megkülönböztetettségről, ami nyitottabbá teszi mások problémái iránt, akár azért, mert bizonyítani akarja, hogy igenis megérdemli a többiek bizalmát. Vagyis éppúgy, ahogy van Magyarországon láthatatlanul meleg vagy leszbikus teremőr, tanár, rendőr és virágárus, bizonyára van olyan politikus, aki melegségét vagy leszbikusságát nem akarja mások orrára kötni, mert például úgy ítéli meg, hogy életének ez a része nem érinti szakmai munkáját. Egyesek szerint ez jó zsarolási alap, mások szerint mindenkinek szíve joga az ilyen döntés. Én úgy látom, hogy sokat segítene a melegség társadalmi megítélésében, ha többen vállalnák nyíltan ezt a szeletét is az életüknek, mert akkor kiderülhetne, hogy társadalmi, vallási és politikai orientációjuk tekintetében valójában milyen sokfélék. A képmutatás általában társadalmi konszenzus terméke Magyarországon, amelyből bőven jut a politikai elit számos tagjának.”
Nemcsak Európa keleti felén, de az Egyesült Államokban sem szívesen vallanak a nyilvánosság előtt színt a közszereplők. A meleg politikusokat támogató amerikai Victory Fund adatai szerint az hagyján, hogy az amerikai szenátusban sohasem volt nyíltan leszbikus vagy meleg politikus, de az 511 ezer választott tisztségviselő közül (iskolai tanácsnokoktól az elnökig) összesen csupán négyszázötvenen vállalták nyíltan, hogy azonos neműekhez vonzódnak. Denis Dison, a Victory Fund szóvivője a Time-nak azt mondta, nem csoda, hogy nem állnak ki szexualitásukért a melegek, ha a nyilvános fórumokon legjobb esetben is kellemetlen kérdésekre számíthatnak.
Hosszú az út
Tizennyolc európai országban a melegek élettársi kapcsolatát vagy házasságát, kilenc országban az örökbefogadás is lehetséges. (Magyarországon a leszbikusok, melegek is bejegyztethetik élettársi közösségüket, de nem fogadhatnak örökbe.) Azonban Nyugat-Európa sem volt mindig ennyire elfogadó, Izlandon például – ahol harminc évvel ezelőtt a mostani miniszterelnök, a leszbikus Johanna Sigurdottir légiutaskísérői munkáját feladva politikai karrierbe kezdett –, a társadalom nagy része elutasított mindenkit, aki nem heteroszexuális. A hetvenes évek végén aztán egy reykjaviki melegjogi szervezet aktív iskolai és médiakampányai után ma már az izlandiak mindössze hat százaléka vallja azt, hogy nem menne el egy meleg pár esküvőjére.
( Forrás: www.index.hu )
