Nagy szívem van. Ezt már sokan mondták.

Van egy ismerősöm Egerben, kinek heti 1 alkalommal lelki fröccsöt kínálok. 

Legyen az illetőnek a neve most; Csabi.

Az egész story úgy kezdődött, h randin írt rám a még a nyáron.

Szép levelet írt, de elutasítottam, mert csak a külső alapján ítéltem, és egy halom levelet kaptam akkor és minden bajom volt.

Aztán összejöttem a tavasszal Jé-vel, töröltem magam a randiról is és a ponintról is, s csak a romeon maradtam fent.

November elején szétmentünk Jé-vel, s visszaregisztráltam a fentebb említett 2 helyre.

Csabi megint írt, de olyan nyomasztó, negatív hangulatú, de egyben szép volt a levele, h előtört belőlem a keresztényi katolikus énem,s azt mondtam magamnak, h;

„Segíts embertársaidon, s Isten is megsegít!”

+ Van, amikor jobb adni, mint kapni.

Jó érzés az, h segíthetsz másokon.

Aztán, ha Isten is tényleg megsegít, akkor kitudja, mikor, s milyen formában kapom vissza…

Szo megbeszéltünk egy talit a La Islában.

Jó hangulatos, latinos kis bár. 

Kb 2 órát voltunk együtt.

Jól elbeszélgettünk, bár az nem tetszett, h a tali alatt végig nálam volt a labda.

Teljesen én irányítottam a beszélgetést. Én olyan vagyok, aki jobban szereti azt, ha 50-50 %-ban van a labda mindenkinél.

Míg Csabi kb, a 2 órából beszélt 20 percet, addig én a maradék időt beszéltem végig…

Meg is mondtam neki, h ő a „beteg”, pont h nekik kellene elbeszélni panaszait, de azt mondta, h neki ez így jó.

-          Kérdem; hogy?

-          Hát, h engem hallgat.

-          De miért?

-          Mert érdekes, értékes, aranyos srác vagy. Jóval érettebb, komolyabb a saját korosztályodhoz.

Pár másodperc hatásszünet után, de megint csak nekem kellett húzni a vezérfonalat…

Csabiról annyit kell tudni, h 30 éves.

A tavasszal elvesztette a munkahelyét, majd a barátja is elhagyta.

Hatalmas lelki trauma és csapás érte.

Padlóra küldték, de rendesen.

Sajnos gyenge jellem, s nem nagyon szándékozik a jelenlegi helyzete ellen tenni bármit is.

Meg mondtam neki, h azzal, ahogy gondolkodik nem fog megoldani semmit.

Tudja…

Szegénnyel én már voltam, kedves, figyelmes, gyengéd, aztán voltam kemény és durva is.

Kénytelen vagyok, mert úgy érzem, h kell neki 1-2 vagy még annál is több nagy lelki pofon, h felrázódjon és megedződjön, és végre vágjon már rá az asztalra és álljon fel!

Am igazi buzi Ő is. 

Lelkis.

Hol nagyon boldog, mint egy kisgyerek, hol meg sír, s maga alatt van, mint egy kisóvodás.

S ez a két egymástól távol álló érzelem nála naponta többször is megjelenik… :/

Ami nagyon nem jó, s ez is arról árulkodik, h érzelmileg, lelkileg nagyon instabil személy…

Ahogy, mondtam gyenge jellem, s könnyen sebezhető.

Erre egy szélsőséges fiatal azt mondaná, h;

„A gyengék elbuknak, az erősek fennmaradnak.”

(Vagy valami ilyesmi)

De én erre azt mondom, h mindenkinek van olyan időszaka, mikor megfárad, s elgyengül.

A nácik is milyen erősek voltak, s mégis elbuktak.

(Azért hozom fel most pont őket, mert ugye Hitler: Mein Kampf könyvéből származik ez a – ha jól tudom – Darwini idézet.)

Szo csak idő kérdése mindenkinél, h meddig marad padlón.

Nekem általában 1-2 nap. Igaz, Jé 1 hétre ütött ki…

De tovább tényleg nem érdemes siratni magunkat…

Csabinál ez túl sok, hosszú idő. Kemény 6 (!) hónap!

Ahhoz képest, h 30 éves férfiról van szó….

(Hááát Csabikám! Most erősen húzom a szám….)

Am biztos olvassa majd a blogom, mert „törzsvendég” Ő is. 

Ezúton is üdvözlöm! ;)

De már kezd helyrejönni a srác, mert talált magának munkahelyet, s ma van az első munkanapja. 

Sok sikert kívánok neki. :)

Most jót mosolygok, mert eszembe jutott, h Csabi, szinte minden nap elmondja, h mennyire örül, h megismert, s milyen ritka, értelmes srác vagyok, s olyankor mindig dagad a keblem! :D XD ;)

Az egóm befigyel ugye? :D

De az emberek szertik, ha dicsérik, s ha szeretik. 

Én legalább is különösen.  XD

Csak azt útálom, mikor úgy mondják, h nem így érzik.

Általában, azt meg is szoktam érezni, s automatice beáll nálam egy kis távolságtartás…

Csabi még mindig szerelmes a volt barátjába…

… reménytelenül…

Hiába mondom, h keressen másik társat, felejtse el, nehezen megy neki.

Beláttam ár én is, h idő kell még neki.

Pedig még a rómeóra is felregisztráltam.

Jó barátom P is nekem.

Mondhatni, h Ő az igazi második meleg barátom Dávid után.

Ők ketten olyanok, akikkel nincs egymással viszonyunk.

Persze olykor - ritkán - de elcsattan 1-2 csók, de ez inkább baráti puszi… 

Olyan meleg puszi… XD

Más semmi. Szigorúan semmi, mert akkor már nem olyan lenne…

Szo remélem, lesznek még ilyen jó lelki barátaim, támaszaim.

Támaszai vagyunk egymásnak, mi sokat jelent nekem.

Viszont most abba kell hagynom az írásom, mert 9:51- van, s a vonatom mindjárt beér a keletibe.

Eléggé be van borulva. Nyomott az idő. :S

Fojjjj!

Am, ha tudtok valami jó tanácsot a Csabinak, esetleg jó barátot neki, akkor írjatok pls. 

Csók!

(K)

Rion ;)