Hát ez a story úgy kezdődött novemberben, hogy szakított velem ugye Jé, s én, h könnyebben feldolgozzam, indítottam egy blogot. Kitettem romeora, h legyen olvasó közönség is azért. 

Szerencsére szépen el is kezdett növekedni az olvasók száma, és az ismerősök, valamint Dávid jó barátom is derekasan besegített s kivette a részét a virtuális terjesztésben. 

Ezúton is köszönöm neki. :)

Aztán talán már másnap kaptam egy levelet romeon, h hirdessük egymást.

Örült a fejem. :D

Ő volt nekem az első, aki írt, s aki meghirdetett. 

Meg nekem is Ő volt az első, akit meghirdettem. :D

Oks.

Elkezdem olvasni alapból a blogját….

Nem telt bele 3 perc és levert a verejték, leesett az állam, s tiszta ideg lettem.

Kiről olvastam?

Jé-ről!!! :D

Vicces így visszagondolva….

Olvasom;

-Hm… - mondom ez érdekes,

-Hmmmmmmm, - ez ismerős!

- Hmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm EZ NAGYON ISMERŐS!!!!

- Áááááááááááááááááá! Ez ugyan az!!!!! OH MY GOOOOOOOOOOOD!

Ráadásul pont a Blogger fiú volt előttem Jé-vel!….

Na!

Írtam is neki egyből…

Go msn…

Hajnalba nyúló beszélgetés…

Dőltek az infók.

Jöttek a pofonok.

Csalódás.

Harag.

Düh.

Undor.

Stb….

Szinte minden…

A Blogger fiúnak köszönhetem, h sikerült kiszeretnem Jé-ből.

S ezt ezúton is köszönöm neki. :)

Aztán egyik pénteken (November 6-án) találkoztunk is. :D

Délelőtt melóztam a Belgrád rakparton (kedvenc környékem) egy cégnél, majd ha jól emlékszem 15:00 kor léptem, s 15:20 körül találkoztunk a Moszkva téren.

Soha nem felejtem el, ahogyan megbámult azzal a hatalmas szép szemeivel! :D

Emlékszem egyből azt mondtam magamban, h Ő is olyan, mint egy Manó! :)

+ Nagyon hasonlított egy kis állatkára, aminek nem tudom, mi a neve. 

Kis állatka, s hatalmas szemei vannak. Emlős, szőrös állat.

Tán sivatagban él…..

De nem biztos! :D

Kis cuki állat, hatalmas fekete golyó szemeivel….

Szo tök az…. :D:D:D :D

S nagyon szeretem őket! ;) (K)

Tehát!

Elindultunk a Moszkva térről fel a várhoz.

Eleinte nagyon oda kellett fülelnem, h mit mond, mert több nyelven is beszél, s nem mindig értettem, h mit mond, de idővel hozzászoktam. :)

Meg halkan is beszélt. :D

Rion Úr meg süket! :D:D:D:

( Azok után, h anyum mennyit ordibál velem, nem is csodálkozok rajta…) :D ;) :/

Nagyon jókat beszélgettünk.

Szeret Ő is beszélni.

Jó beszélő.

Nagyon jó sok levegővel rendelkezik.

Retorika és beszédtechnikából, pont ezt tanuljuk, h hogyan lehet minél tovább magunknál tartani a szót.

Hát neki ez simán ment! :D

Én meg csak füleltem és vártam a pillanatot, h mikor vesz egy kis levegőt, s mikor támadhatok be, de Ő túltesz egy politikuson is! :D - Mármint, h annyit tud egy szusszal beszélni… :D

Szo sok mindent elfelejtettem, mert nem tudtam megjegyzést, véleményt csatolni a mondókájához, s mikor  befejezte mondandóját, zavarba jöttem, mert nem tudtam, h pár percel ezelőtt mihez is, és mit akartam fűzni?! :D

De improvizáltam hirtelen,  - ahogy tanultuk XD –s beszéltem én is.

Nagyon jó és hasznos volt számomra ez a találkozás.

Élveztem is, s idővel egyre szimpatikusabbá vált ez a „Blogger fiú”! 

Meg túráztam is. Megnéztem a várat, ahol kisgyerekkorom óta nem voltam.

Ámultam, bámultam a szép történelmi városrészt… 

Élveztem a Halász ( öhöm… ;) ) bástyán való beszélgetést, nézelődést, majd elmentünk a Turul szoborhoz, majd le.

Jaaaaaj! :D:D:D:

Most jut eszembe!

( Most megnevettetem saját magam! :D)

Szo!

Van ott a fogaskerekű…

S a nagy beszélgetés közepette rámentünk az egyik gyaloghídra, ami átível egy meredek szakadékon, ami alatt a fogaskerekű jár.

Hát ugye nagyban osztom az észt, gesztikulálok, magyaráztam, mint egy hülye tanár, s a híd közepén észrevettem, h milyen huzat van, s furi helyen vagyunk…

Jéééé – mondom!

Egy hídon vagyunk! 

Odamegyek a korláthoz lenézek, s hirtelen elsápadhattam szerintem, meg összerogytak a lábaim is egy kicsit, s villámgyorsan kihúztam a híd szélére, s nekidőltem egy falnak….

Iiiijjjjáááá mondom!

Húúú de mély! :D

Szegény Blogger fiú meg csak nézett azzal szép nagy cuki szemeivel, enyhén borostás arcával s mosolyogva megkérdezte, h tériszonyod van?

Hát elég volt a szemébe néznem, s egyből visszatért belém a bátorság! :D

Hát mondom; van egy kicsi ja! :D

Aztán mentünk tovább lefelé, Jé volt folyamatosan a téma…

Eljutottunk egy lépcsős részhez, ami körbe volt valahogy falazva, s nem volt arra senki.

Hát, akkor nagyon rám jött, h itt milyen jó lenne….

Csendes, szép hely, s senki sehol…

hmmmmmmmmmm.... ;) :P :D

Meg is álltam. Nem tudom már mit csináltam…

Talán a cipőfűzőmet gyűrtem be vagy telefont vettem elő, nem tom már pontosan, de hagytam egy pár másodpernyi szünetet, hátha észreveszi Ő is a hely adta lehetőséget, s betámad….

Hát sajna nem jött be! :D 

Ezt benézted Dear! -mondtam magamnak

What a Pityyyyyyyyyyyyyy!.... :D

Mondom jóóóóóó.

Hát ha nem, akkor neeeeem.

Aztán kiderült, utána msnen, ha jól értettem, s jól emlékszem, h benne lett volna, csak

1: Azt hitte, h tényleg csak beszélgetni mentem vele,

2: Annyira heterós, aranyos, kis ártatlannak nézett engem ebbe a meleg világban, h nem mert nekem rontani…. :D

Jaj mondom, de cuki valaki…. :D

Egy igazi kis angyal…. ;) (K)

Szo tovább mentünk.

Át a Lánchídon.

Emlékszem egy nagyon magas kopasz, helyesebben; nullás hajú ( :D ) kék kabtos srác nagyon megnézett…

Folyton nézett, s mosolygott még el nem haladtunk egymás mellett…

Pedig átkarolva ment mellette a barátnője…

Hm….

Mondtam is a Blogger fiúnak, h láttad ezt?

Azt mondta, h most megyünk át a Lánc hídon a pesti oldalra….

És mondom, akkor mi van?

Hát ezen a részen, nem ritka és nem csoda, ha leszólítják a fiúkat….

:O

Öööööööö- mondom

Okéééééééééééé! :D

(De azért élveztem a helyzetet! )

Az egom befigyelt rendesen! :D ;) :P

Szo!

Átértünk, s elsétáltunk a Kossuth térre, ahol elváltunk.

Ott is reménykedtem valamiben, de nem jött össze, mert mikor ilyenek járnak a fejemben, mindig körülnézek, h alkalmas lenne-e a hely egyáltalán, de pont mögöttünk 4-5 méterre megláttam egy Gárdistát.

Alacsony, testes, szőrös volt…

Szo igazi minta katona… XD :D :D

Hm - mondom…

What a pityyyyyyyy! :D:D:D:D:D:D:D

Se csók, s ölelés.

Unalmas heterós lekezelés és hátra arc…

De boldog voltam.

Örült a fejem.

Úton hazafelé folyton rá gondoltam, s az elhangzottakon.

Lehet, h így volt szép, h nem történt semmi?

Hmmmmm

Ki tudja?…

Jó volt nekem így is… 

Örülök neki.

Azóta  is tartjuk a kapcsoaltot.

Ő az én kis pszichológusom.

Mikor ír, s olvasom, szinte mindig az ő hangjával olvasom.

Hallom a kellemes, nyugodt, lassú hangját, ahogy mondja, s mondja…

Már ez maga meg tud nyugtatni…

Örültem, h megismertem, és hogy rám írt anno! 

Ez a sors.

Mondhatnám, milyen véletlen, h rám írt, s pont ő írt rám….

De nincsennek véletlenek!

Mindennek oka van, s nem véletlenül találtunk egymásra.

Erre szüksége volt neki is és nekem is.

Úgy érzem segítettünk egymásnak.

S végre már vége a Jé ügynek. 

Vagy mégse?....