Tündérfiúval szeptember végén találkoztam egy keddi napon 13:36 perckor.

Mikor Budán találkoztunk, nagyon meglepődtem magasságán. Helyes volt, mikor elém jött, ahogy leszálltam a Hév-ről. Magas, vékony, szép arcú srác volt. Na és kommunikatív! :D

Folyamatosan beszélgettünk, - nem csak én beszéltem, s nem csak Ő beszélt – s mikor hozzájuk értünk, a liftben nem volt smárolás - aminek örültem is, meg nem is :) - és a lakásában is először kb fél órán keresztül beszélgettünk.

Értelmes srác, helyes is, Ő az igazi, úgy gondoltam.

De zavar a mai napig is az, hogy Ő nagyon nyitott srác, nagyon bulizós és magas is, nagyon pergős, rohanós, full spontán srác.

Persze ezek nem nagy gondok, csak az én hülye kis agycicám… 

Ezek derültek ki a beszélgetésünkből.

Aztán, mikor elkezdtem kifogyni a témából, felálltunk, s megmutatta a lakását, mi nagyon szép. Nekem tetszik. 

Odamentem az  ablakhoz és kinéztem rajta, s akkor Ő végre odajött hozzám, s átölelt.

Hát, addig nyugodt voltam, de mikor átölelt érzelmi hullámaim a magasba törtek.

Magasba törtek, mert örültem, h végre átölelt – eddig attól féltem, hogy nem fog kezdeményezni, s nem lesz semmi, mert én idősebbekkel személyesen nem fogok kezdeni. Kezdjenek Ők! - örültem mert megölelt, amit szintén imádok, s örültem annak, ahogyan átölelt.

Lassan, finoman, gyengéden, mély lélegzetet véve, folyamatosan fonta össze karjait hasamon s szorított magához finoman.

Pár másodpercig úgy voltunk, s emlékszem én elkezdtem lassan ringatózni, mintha táncolnánk, majd megfordultam, s pici kis csókot adtam a szájára. S mikor újat akartam adni, akkor ő mosolyogva hátrahúzta a fejét.

-          Ááááá - mondom! - Szóval játszadozunk!... :)

Kibontakoztam öleléséből, s kimentem az erkélyre szétnézni. Odalent nagy forgalom volt, s szépen festett a háttérben a budai hegy.

Mikor visszajöttem elkapott és megölelt és puszit akart nyomni az arcomra, de elhúztam a fejem… ;)

Vissza akartam menni a szobájába, h leüljek, de megragadta a kezem magához húzott és megcsókolt.

Először belementem, hagytam magam, de aztán előtört belőle a dac, s azt mondtam, h; a-aaaaa…

Megszakítottam a csókot, kiszakadtam öleléséből s bementem a szobájába. Ittam egy kis ásványizet, s leültem, de már nem a kanapé szélére, hanem közepére… ;)

Bejött Ő is, s lehuppant mellém. A beszélgetés már csak felszínes volt, s kiegészítettük simogatással, cirógatással, s 1-1 csókkal.

De hát az egyik csók egyszer csak hosszabbra sikeredett, s egyre hevesebb, és hevesebb lett, s már megint megindultak maguktól felfelé, majd - hirtelen puff- lefelé a ruhák. 

Tündérfiú fiú pedig olyan új, s jó dolgot csinált velem, h mikor megunta a kanapén való hempergést átölelt, s felemelt, s úgy vitt oda az ágyához. Nagyon jó érzés volt. Soha nem csinált még ilyet velem senki. Emlékszem még a csókolózást is megszakítottam úgy örültem, s nevettem… 

Jó visszagondolni rá… :)

A nyakát keresztülfontam kezeimmel, s a lábammal is átöleltem úgy „csüngtem” rajta, mint egy kis majom. :D ;)

Vele is jó volt. Bár néha eléggé bevadult a „kis” (vagy 190 cm magas) Tündérfiú, de jó volt.

Csak utána nem sokat tudtunk pihenni együtt, mert csörgött a telefonom az emlékeztető, h indulnom kell a vonathoz. Gyors tusolás, összeszedtem szanaszét heverő cuccaim, pár búcsú csók, s go a Hév-hez, majd metró, s érkezés a finishez  Keletihez.

Tündérfiúval azóta kétszer taliztam. Egyszer üzleti tárgyalására kísértem el, ahol kis híján - szétuntam a fejem – s nagyon kevés, mondatni semmi időnk nem maradt utána náluk egymásra, mert nekem ismét mennem kellett a vonathoz.  Többször is mondta, h aludjak nála, s én szívesen is aludtam volna, csak másnap nekem olyan óráim voltak Egerben, amin ott kellett lennem, mert végzős wok, s fontosak az infók…

2. alkalommal kocsikáztunk. Akkor tudtunk több időt is együtt lenni, s nem akartam sexet, de mégse tudtam türtőztetni magam, s mégis lett… 

Majd ismét tusolás és rohanás a keletibe….

A sok rohanások, találkozgatásoknak köszönhetően kezdem megismerni Budapestet.

Eddig nem voltam jártas Pesten, de most már egyre jobban ismerem a tömegközlekedési lehetőségeket.

És egyre közelebb van a szívemhez Budapest. :)

Pl: a héten majd csak pénteken megyek Pestre, s már alig várom.

Eddig keddenként is jártam, de ma „szakmai gyakorlatra” kellett bemennem a rádió Egerhez, mert november van, de én még nem voltam gyakorlaton. :D :/

Szo ez van. Holnap majd jelentkezem. ;)

Csók neketek.