5. Néhány részeredmény a 21. évszázad elejéről
Különösen az 1980-as évek elejétől az 1990-es évek közepéig terjedő időszakban igyekeztek tisztázni a szexuális másság társadalmi elfogadottságának alakulását, ezt követően a kutatások alkalomszerűvé és rendszertelenné váltak mind külföldön, mint Magyarországon. (A különböző kutatások részeiként pl. a Gallup Eurobarometer vagy az European Social Survey keretében, illetve más felvételekben szerepeltetett adatok áttekintése nagyobb feladat.) Az e kérdéskörrel kapcsolatos publikációkból kirajzolódott az a kép, hogy az egy kb. tíz évvel ezelőttig tartó liberalizálódási folyamatot a közvélemény korábbinál sokkal enyhébb mértékű, de mégis homofób alapállású stabilizálódása követte, s ez érdekes módon nálunk némileg ellenségesebb, mint más országokban. Ebben minden bizonnyal szerepe volt a minden mássággal szemben intoleráns szélsőjobboldal hangoskodásának, e hangoskodás társadalmi alapjának (Ráday ÉS 2007: 7, 10), de például annak a zűrzavaros módnak is, ahogyan a média tálalta az alapvetően más természetű Terry Black-féle örökbefogadási ügyet.
Három, magyar nyelven publikált reprezentatív adatfelvételben is szerepeltek a homoszexualitás társadalmi elfogadottságával kapcsolatos eredmények.
Az egyik a GFK reprezentatív nemzetközi adatfelvétele volt a szexualitás témakörében. (GfK Custom Research Worldwide 2005) A kutatás külön kitért a homoszexualitásról alkotott véleményekre is. A kérdés arra vonatkozott, hogy az egyes nemzetek kevés, vagy éppen elegendő toleranciával viseltetnek-e a magukat másnak vallók iránt. Míg Nyugat-Európában legnagyobb arányban (37 százalék) azok vannak, akik szerint megfelelő mértékű a tolerancia a homoszexuálisok iránt, addig Közép-Európában pontosan ennyien gondolkodnak a témáról ellenkező módon – azaz szerintük túl sok a tolerancia ezzel a csoporttal szemben.
A magyarok véleménye erősen eltér a közép-európai átlagtól: a megkérdezettek közel fele gondolja úgy, hogy túl kevés toleranciát tanúsítanak honfitársaink a homoszexuálisok iránt. A magyar férfiak kevésbé elmarasztalók – 46 százalékuk tartja alacsonynak a tolerancia mértékét, míg nőtársaik esetében ez az arány közel 52 százalékos. Az 50 évnél fiatalabbak több mint fele gondolja úgy, hogy jelenleg nem elégséges a homoszexuálisok iránti tolerancia Magyarországon. A náluk idősebbeknek azonban már csak 44 százaléka vélekedik hasonlóan.
9. sz. tábla
Az Ön véleménye szerint Magyarországon az emberek hogyan viszonyulnak a homoszexuálisokhoz? (adatok százalékban kifejezve)
| Egyértelműen túl sok toleranciával | 12,6 |
| Kissé sok toleranciával | 14,9 |
| Megfelelő fokú toleranciával | 23,5 |
| Kissé kevés toleranciával | 28,3 |
| Egyértelműen túl kevés toleranciával | 20,7 |
Amennyiben a toleranciát keveslők arányát összesítve nézzük, úgy a válaszadók közel fele (49 százalék) ítéli a hazai társadalmi környezetet „másság”-ellenesnek. Az értékelendő állítás tartalmát vizsgálva ez azt jelenti, hogy a magyar népesség fele minősíti a homoszexualitást legalábbis egyszerűen tudomásul veendő ténynek, vagyis fogadja el vagy semleges vagy rokonszenvező alapállásból.
A másik eredmény egy TÁRKI adatfelvételből való. (Tárkitekintő)
1. sz. ábra
Az oszlopdiagram meglehetősen ellentmondásos képet mutat: míg az élettársi viszonyt elfogadók aránya nálunk csupán a válaszadók egyharmadát teszik ki (Csehországban kétharmadát), addig a melegek házasság és gyermeknevelési lehetőségét igenlőké a vizsgált négy ország közül Magyarországon a legmagasabb. Ha a három kérdést a homoszexualitás semlegességet messze meghaladó elfogadásának indikátoraként értelmezzük, akkor a magyar népesség hozzávetőlegesen 25-35 százaléka tekinthető „melegbarát” beállítottságúnak.
A harmadik, legfrissebb adatcsoport a Medián 2007 nyarán készült felvételéből származik. (Medián 2007)
A Szetey Gábor államtitkár coming outja kapcsán feltett kérdésekre a következő válaszokat kapták:
2. számú ábra
A meleg házasságának elfogadottsága
3. számú ábra
A melegek szexuális orientációjának védelme
4. számú ábra
A coming out elfogadhatósága
Az eredmények azt mutatják, hogy a magyar társadalomnak hozzávetőlegesen egyharmada az, amely melegek közötti házasságot elfogadhatónak tekinti, ennél némileg többen gondolják azt, hogy a szexuális irányultság nyilvánosság elé tárása nem vált ki éles ellenérzést környezetéből, bő kétharmada egyértelműen magánügynek minősíti a homoszexuálisok életét.
A három hivatkozott kutatás ugyanazt a tendenciát jelzi: a magyar társadalom egyharmadának semmi problémája nincs a szexuális orientációval, kétharmada a kérdést magánügynek tekinti és egyértelműen elveti a melegek életének mások általi korlátozását.
