Am még jó, h nagy volt, mert amúgy sem tetszett. Átlagos volt. Nem volt benne semmi extra…
Szo jól jártam azzal, h bő lett rám a gatya. Annak ellenére lett bő, h anyum lemérte a derék bőségem… Na mondom ezt jó lemérted… ;) :D :P
Szo vettem helyette egy jó kis… hát nem is tudom h hívják ezt.
Talán szövetnadrág.
Barnás, vajszínű az alapja és kockás. Divatos.
Találtam egy még jobb nadrágot, ami kopp fekete, de fénylős volt.
Finom, jó volt az anyaga is. Nagyon tetszett. Az is divatos. Hasonló olyan, amit Tomi viselt a Csillag születikben. ( Aki utolsóként jutott tovább. Szorítottam neki is, mert helyes srác! ;) :P )
Csak nem volt a számomra megfelelő (31-es) méretben.
Volt 29-es, 30-as, és 34-es….
Szétvetett az ideg.
Mondom véletlenül se legyen még csak 32-es méretbe se!
Nem adtam fel.
Szóltam az eladós lánynak, h legyenek szívesek rendelni belőle…
- „A most következő héten sajnos nem fogunk belőle kapni!” – jött a válasz.
- Legközelebb mikorra várható, h kapnak ilyen nadrágot?- kérdeztem
- Leghamarabb 2 hét.
- Akkor, majd visszanézek…
S megint elkezdtem dúdolni magamban Lily Allen-től a; „Fuck You”-t.
Anyum közben döbbenten fogta a kezében a bevásárló kosarat s csak állt, h az ő fia, h nézelődik a ruhák közt. Válogat, próbálgat, s intézkedik… - mondta ezt nekem hazafelé, mikor megkérdeztem, h miért volt olyan csendben a bevásárlás alatt.
Érdekes módon ezen a napon nem volt köztünk vita. Meglepődtem…
Sőt!
Jó volt vele lenni. Mondhatni örültem is neki…
…..
De csak pénteken! :D
Szombat este úgy összevesztünk, s olyan idegbeteg lett, h attól féltem köp apumnak…
Azért vesztünk össze – s most folyunk át a vidéki élet címrészeltbe -, mert az öregeim hívták anyum, h disznóvágás lesz, mivel valami baj volt a malaccal…
Szegény malacot úgy elhordtam mindennek, h egész éjszaka csuklott szerintem… XD
Útálom a disznóvágásokat!
Nem kicsit!
NAGYON!!!! ;)
Vidéki ismerőseim arról beszélnek, h ők mennyire szeretik a disznóvágásokat…
Összegyűl a rokonság, együtt vannak, beszélgetnek munka közben stb…
Hát mondom ez engem nagyon nem hat meg…
Finnyás vagyok.
Büdös, piszkos, undorító…
Ahhhhhhhhhhhhhh….
Am a malacot nem sajnáltam.
Máskor mindig sajnáltam, de most nem…
Hogy sajnáltam volna?!
Adott nekem + munkát!
Dögöljön meg!
Meg is döglött! ;) XD
Van, mikor megtudom úszni ezeket a vérfürdőket, mert pl hétköznap vágnak, s én akkor suliban wok…
De ez most nem jött össze…
Reggel korán 7-kor kelni kellett, felvenni a munkásruhát, - amitől már rám jött az undor – kimenni a hidegre, ahol ráadásul nyirkos volt minden, meg szitált is!
„HURRÁ!”...
Mind1.
Szo!
Telt a nap, s feljött a politika…
Aztán a zsidók,
MSZP,
Fidesz,
Jobbik,
cigányok,
végül….
MI! :D :/
Annyira nem lepődtem meg, mert vidéken ez valahogy mindig feljövős téma…
Legalább is felénk…
De a buzikon tovább lovagoltak most a kelleténél…
Anyámnak meg úgy süllyedt le folyamatosan a feje, mint a Titanic…
( Jó, h ketté nem tört az is!) XD
Be is könnyezett szegénykém.
Na mikor megláttam, h vörösödik a szeme, akkor jött rám a para!
De rendesen!
Mondom, ez elkezd itt bőgni, mint egy kisóvodás, akkor mi lesz?
Egyből megsejtik, h mi helyzet.
Meg mit mond?
Miért bőg?
Belement valami a szemébe mi?!.... :/
Mondjuk az jó lett volna, mert olyan erős hurkát csináltak az öregek, h abból se fogok enni! XD
Szo a hentesünk nagyon mondta. Apum meg csak adta alá a lovat… :/
Nagyon konzervatív a hentes.
Apum is az csak ő pluszban még hülye is… J
De ez komoly, szo nem rosszból mondom….
Szo mondta a hentes, h mit akarnak ezek a buzi?
Összeházasodni!
Gyereket nevelni!
Elnézést a kifejezésért, de szó szerint idézem: „Lófaszt a seggükbe!” XD ;)
Hát ezen úgy elkezdtem nevetni, h ki kellett mennem, mert a könnyem is kifolyt…
Eszembe jutott az a videó, amit Viktor küldött nekem tegnap este…
Mind1…
Meg amúgy is…
Pont a buziknak mondja, h pont ló fa..-t és pont oda…. XD
Jó!
Ez egyeseknek lehet erős volt… XD
Egyeseknek…
De én még most is jót mosolygok ezen…
Szo!
Anyum szerencsére kitartott.
A téma lezárult.
S én tudtam, h ma mit fogok írni a blogomba….
Am furi volt ez a nap.
Az öregekkel ritkán beszélgetek, de ma sokat hallottam őket.
Furcsa volt, h hogy elszoktam a vidéki élettől és beszédtől.
Persze néha az én akcentusomon is hallani, ha nagyon elengedem magam.
Főleg, mikor hülyülök, mert akkor szoktam olyan Győzikés féle akcentussal beszélni… ;)
Szo furi volt, s sokat mosolyogtam az öregek beszédén.
Nevetni nem mertem, mert akkor nagyon besértődtek volna… :/
De bírtam nagyon a köpéseiket:
„Há”
„Bözsi gyüjjé má!” XD
etc, etc,etc….
Most mennem kell…
Majd még jelentkezem.
Csók! (K)
