Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

2. A valószínűsíthető induló helyzet (analógia)

 

A férfi homoszexualitás társadalmi megítélése, a nyugati civilizáció különböző társadalmainak melegekhez való viszonya az 1960-as évek végégig alapvetően negatív volt. A 60-as évekbeli ellenkulturális mozgalmak (melyek között igen jelentős szerepet töltött be a meleg felszabadítás, a 'gay liberation' (Jay and Young 1992)) hosszútávú és átfogó változásokat indítottak el a közgondolkodásban. A társadalom melegekhez való viszonyát jól érzékelteti egy 1970-ben készített egyesült államokbeli felmérés, aminek során 3 018 személyt kérdeztek meg arról, hogy mit gondolnak a homoszexuális érintkezésről. (Levitt-Klassen jr. 1979:21)

 

 

 

1.sz. tábla

A "Mi a véleménye két azonos nemű személy szexuális érintkezéséről, ha…?" kérdésre adott válaszok megoszlása (oszlopszázalék)

Válasz nincs közöttük érzelmi vonzalom szeretik egymást
minden esetben rosszalja 77.7 70.2
szinte mindig rosszalja 8.4 8.4
csak időnként rosszalja 6.3 7.2
egyáltalánnem rosszalja 5.6 11.4
nem tudja 1.6 2.2
nincs válasz 0.1 0.3

 

Az adatok világosan mutatják, hogy az USA-ban 1970-ben a válaszadók kilenctizede negatív. elítélendő jelenséget látott az azonos neműek közötti szexuális érintkezésben. Az 1989-91-ben készült Janus Report felvétele során ugyan az attitűdökre nem kérdeztek rá a közel négyezer személytől, de a szexuális identitásra igen, és a válaszoló amerikai férfiak 9 százaléka tekintette magát homo- vagy biszexuálisnak (Janus-Janus 1993:75).A források egyértelművé teszik, hogy a meleg identitás vállalása és a homoszexualitással kapcsolatos társadalmi megítélés alakulása között szoros összefüggés van: minél elfogadóbb egy társadalom, annál hajlamosabbak a meleg férfiak szexuális irányultságuk felvállalására. [2] A 90-es évek elején Nagy-Britanniában végzett kérdőíves adatfelvétel tanúsága szerint viszont a válaszadóknak csak 63 százaléka mondta azt, hogy két férfi közötti szexuális kapcsolat mindig vagy majdnem mindig rosszallandó dolog. (Wellings-Field-Johnson-Wadsworth 1994:253) Egy 1991-ben lebonyolított európai értékszociológiai kutatás eredményei szerint a skandináv országokban a válaszadóknak több mint 50 százaléka tekintette teljesen elfogadhatónak a homoszexuális érintkezést.(HVG 1992)

 

Ami az un. szocialista országokat illeti a homoszexualitással kapcsolatos közvélekedésre feltehetően komoly hatást gyakorolt a korszak ideológiája. Ahogy Igor Kon fogalmaz: „A bolsevik forradalom volt a történelem egyik legradikálisabb forradalma. Azt ígérte, hogy megváltoztatja a társadalmi élet egész struktúráját, eltörli az egyenlőtlenség minden formáját, az emberiség előtörténetéből átugrik az emberiség igazi történetébe és nem csupán a társadalmat alakítja át, hanem az emberi természetet magát is. Az új szocialista – a racionális, a kollektivista, a fegyelmezett és a társadalom felé forduló - személyiség megteremtése volt e minden átható átalakítás fő célja. E dicsőséges átalakulás útjában azonban ott állt a szexualitás- az irracionális, az individualisztikus, a fegyelmezetlen és a spontán szexualitás.” (Kon 1995:2) Részben e szellemiség eredménye az a kutatási eredmény, ami az SZSZSZR Közvéleménykutató Intézetének 1989 végi kutatásából kirajzolódik: a válaszadók 33 százalék mondta azt, hogy a homoszexuálisokat „agyon kellene lőni”, 30 százaléka bebörtönzésük mellett voksolt, 30 százalékuk orvosi kényszergyógyekezelésüket részesítette előnyben és csupán 6 százalékuk gondolta azt, hogy esgítségre lenne szükségük vagy hogy egyszerűen békén kellene hagyni őket. A közép-ázsiai területeken 85 százalék szavazott a halálbüntetésre. (Riordian 1993:9)

 

2. A magyarországi helyzet a ’90-es évek elejéig

 

Magyarországi adatok egészen az 1990-es évek elejéig nem állnak rendelkezésre a melegség társadalmi megítélésével kapcsolatban.

 

Ehhez képest 1992-93-ban az ELTE Szociológiai Intézetében tartott szexuálszociológiai kurzus hallgatóinak részvételével áttekintettük a férfi homoszexualitás magyar sajtóban megjelenített képének alakulását az 1970-es évek elejétől 1993-ig. [3] A szövegelemzés módszere kimutatta, hogy míg a 70-es évek elején tabu volt a téma a magyar sajtóban, s legfeljebb bűnügyek ismertetésében elejtett sejtelmes utalások jelezték, hogy Magyarországon is vannak homoszexuális férfiak (ez a homoszexualitás kriminalizálásának, a bűnözés világába utalásának jele), addig a 70-es évek végén és a 80-as évek elején jelentős társadalmi teljesítményeket felmutató és ezért "mindennapi, normális embernek" nem tekinthető személyek kapcsán merült fel a homoszexualitás jelensége (politikusok, művészek: ez a homoszexualitás extremizálásának törekvését tükrözi). A 80-as évek végén már emberi jogi problémaként mutatja be a magyar sajtó a jelenséget (ez az extremizálás formaváltása: ilyen problémák jogi rendezése politikai kérdés, márpedig egy olyan depolitizált társadalomban, mint a magyar, meglehetősen szokatlan dolog az, ha valaki a politika kérdési iránt érdeklődik). A 90-es évek elejétől kezdve a multikulturalizmus térhódításával már több szó esett a homoszexualitásról, de egészen 1993 januárjáig idegenkedés volt tapasztalható a sajtóban. Balczó Andrásnak a Magyar Út Körök első országos gyűlésén elhangzott kijelentését (a magyar útra nem léphetnek a homoszexuálisok, a szabadkőművesek és a tételes istentagadók) követően a baloldali és liberális sajtó alapállása pozitívvá vált: más-más megfontolásokból ugyan, de mind a liberális, mind a szocialista politizálásban alapvetően pozitív viszony volt megfigyelhető a homoszexualitáshoz. A rádiókban és a televíziókban is gyakorivá vált a meleg témákról folytatott diskurzus (a Petőfi Rádióban a havi rendszerességgel jelentkező "Önazonos" című meleg műsor 2007-ig, a Tilos Rádióban a kéthetenként jelentkező "Szappanopera", majd 2006-tól az internetes változat „Szappanopera helyett” című program; a televíziókban pedig a meleg témájú filmek és műsorok formájában [a Will és Grace című sorozatot már sokadszorra vetítik]). E fejlemények tükrözhetnek valamit a közgondolkodás átalakulásáról.

 

Annak a kérdésnek megválaszolására, hogy Magyarországon mit gondolnak az emberek a férfi homoszexualitásról, lehetőség nyílott egy 1991-ben és egy 1996-ban készült országoa reprezentatív szociológiai felvétel során, s elsőként e két kutatás eredményeit mutatjuk be ebben az írásban.

 

Címkék: tóth lászló

A bejegyzés trackback címe:

https://rion-gay.blog.hu/api/trackback/id/tr471536824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.