Most arról fogok mesélni, hogy az idei nyaramat Budapesten töltöttem.

Szo!

Eddig nem szerettem Budapestet. Mindig is azt mondtam, h én nem tudnék élni Pesten, mert így, meg úgy, bla, bla, bla….

Aztán a nyáron csak pesten találtam munkát. Igaz akaratlagosan pesten.

Én ugyanis 16 éves korom óta minden nyáron dolgoztam. Mindig könnyű fizikai munkát végeztem.

Vidéken ugyanis „csak” ilyen lehetőségek voltak, vannak. Azért tettem a csak-ot idézőjelbe, mert sokan örülnek, h egyáltalán van diákmunka, nem hogy válogassanak!

Én meg meguntam már ezt a piszkos, nem nekem való melót.

Igen. 20 éves koromra finnyás lettem. Lefixáltam magban, hogy én ugyan biztos, h nem fogok többet ilyen melót csinálni. Viszont pénz meg kellet persze, mert nálunk nem úgy van az, h a gyerek csak lazsálással tölti el az egész nyarat…

Az irodai munka meg érdekelt, ami csak Pesten van. Hát mondom jó. Akkor go pest.

Sokat keresgéltem a neten míg rátaláltam a egy Kft-re, egy iskolaszövetkezeten keresztül. Telefonos munka, a Belgrád rakparton. Belváros. Nagyon szép hely. Beleszerettem. Imádtam odajárni. Nézni a sok jó pasit munkába, menet meg hazafelé. ;)

Emlékszem egyik étteremnél egy szép fiatal srác pincérkedett, szerintem csak mint gyakornok, mert nem sokáig volt ott, de mindig szemeztünk. Először nem mindig volt kint az étterem teraszán, de amint „felfedeztük egymást”, - és gondolom megfigyelte, hogy 10-körül megyek el arra menetrend szerint – azóta szinte mindi kint terített akkor a teraszon, s mindig felpillantott rám, mikor elmentem mellette. Akkor még nem bújtam elő magamnak se, s sajnálom, h nem szólítottam le anno…. :(:S

Mind1. Tanultam belőle.

Mit? Aki nem mer, az nem is nyer! :D

Aztán a munkahelyen megismerkedtem 3 aranyos lánnyal. Jó volt a társaság. J Jól éreztem magam.

(Am azóta is ott melózgatok, mikor van lehetőség, s mikor időm engedi, csak sajnos már a lányok szétszéledtek.)

Aztán ahogy teltek a hetek egyik kolléganőmmel, kinek legyen most „P”, felmerültek a meleg témák. Megtudtam, hogy nagyon sok meleg barátja van. Mesélt róluk, meleg felvonulás, itthon és külföldön.

( Konkrétan, kint volt meleg barátjával a bécsi meleg felvonuláson.)

Aztán egyszer, mikor mentem hazafelé, eljött velem, mert ő is a keletinél találkozott a meleg barátjával, s be is mutatott neki. Nagy zavarban voltam, mikor a metró mozgólépcsőjén mondta P, meleg a barátja, kinek bemutat. Nagyon ledöbbentem, elsokkoltam, s persze észre is vette rajtam P. Megijedt, mert azt hihette, h homofób wok, vagy nem tom, de mikor megmondtam neki, h én még sohasem találkoztam meleggel. Legalább is olyannal, akiről tudtam, hogy az.

„Uram Isten! Most találkozni fogok egy meleggel!”

Hát aztán hatalmasat csalódtam kellemesen. A Srác nagyon rendes, kedves aranyos, kulturált, udvarias volt. Semmi kifogásolnivalót nem találtam benne. Se a hangján, se a mozgásán…

Volt vele egy másik fiú is. Hát ő nagyon bejött. Olyan 185 cm körüli, jó testalkatú, enyhén borostás srác volt. Tyáááááá mondom! 

Hát úton hazafelé a vonaton, volt min gondolkodnom…

De boldogan mentem haza. Jó élmény volt.

Szo. ez az esemény csak még jobban felpergette az eseményeket…

Mint már mondtam, regisztráltam a rómeóra, s elkezdtem találkozgatni srácokkal….

A köv. bejegyzés innen folytatom… ;)